A Turán 12 kormányzati autószállító kocsi, Horthy Miklós kormányzó autószállító kocsija

Az eredeti jármű története:

A négytengelyes kormányzati autószállító kocsit 1936-ban a Dunakeszi Járműjavító építette át a Bar 3954 psz. járműből, amely kocsi 1916-ban Bak 202471 pálya- és 22309 gyártási számon a győri Magyar Waggon és Gépgyárban készült. A járműcsaládban típustársai voltak: ABak, Bak, Dak (később: ABar, Bar, Dar) sor. járművek. Előbb a párnás járműveket teljesen, majd a D kocsikat részben kéttengelyűsítették, a Zechmeister [ejtsd németesen: ’Céhmájszter’] forgóvázak kemény futása miatt, utóbbiak az 1960-as években közlekedtek utoljára.

A jármű hegesztett-szegecselt vegyes acél szerkezet, himba nélküli, Zechmeister-forgóvázakon fut. Részletesen lásd a hivatkozott forrásokat[1]! A fenti szöveg csak rövid összefoglaló, nem tudományos jellegű forrás!

A jármű 1936-ban a szintén autószállításra használt elődjét, egy pőrekocsit váltott. Dunakeszin felszerelték két oldalt egy-egy 6 m széles eltolható oldalajtóval, köztük fordítókoronggal, amelyről a rakomány két autó oldalrakodókon keresztül fel- illetve lehajthatott a kocsiról. A két autó elhagyhatta a járművet a két homlokajtón is, amelyek igény esetén homlokrakodóra is nyithatóak voltak, illetve egy speciális híd segítségével közút-vasúti átjárókban is fel-le hajthattak a szállított járművek.

A modell építése:

A modell apropója a következő volt: Adott volt a Cmn (Cn) kocsi Szűcs Zoltán féle receptje[2], amelyet később Konrád Zoltán[3] módosított, és amely a következő volt: Végy két Piko Junior kocsit, vágd őket ketté, majd ragassz össze két félből egy harmadikat. A tengelytáv, 9300 mm/87=106,9 mm, a kocsi marad kéttengelyes, nyitott peronnal. Innen jött az ötlet, hogy a Bak kocsiból átépített Turán 12 tulajdonképpen egy négytengelyes Cmn kocsi, 9300 mm tengelytáv helyett azonos forgócsaptávval, tehát a recepten csupán a kocsiszekrény hosszát kell módosítani (ne feledjük, a 12-es nincs peron, szemben a Cmn kocsikkal), tehát 14’238/87=163,66 mm hosszú kocsiszekrény fog kelleni, a peronokat ezzel pedig megszüntetem, pontosabban szólva, azok „beleolvadnak” a kocsiszekrénybe. Ezzel együtt a két forgócsap az eredeti hordműveken belülre fog kerülni.

Így lesz egy gyönyörű, fapados, díszcsíkos, peronos vasúti kocsiból bádogdoboz :D.

Kettévágtam a két donor kocsit sűrű fogú lombfűrész segítségével, eltakarítottam a hordműveket, akkuládákat, PIKO feliratokat. Simára kell gyalulni az oldalfalakat, melyeket később új szegecsek fognak díszíteni. A kocsiszekrényhez tető is kell, amellyel hasonlóan kell bánni. A Cmn-nel szemben itt nem számít az ablakkiosztás, én magam a két fél ragasztási pontját a széles oldalajtók belső tövéhez pozícionáltam, de aki tart a ragasztás gyengeségétől, igény szerint eltolhatja az összeillesztés helyét. A Cmn kocsinál még teljesen lecsupaszítottam a hossztartókat, most ez elmaradt. Beljebb amúgy sem tudtam volna őket helyezni a forgóvázak miatt, a sima, texturálatlan műanyagfelület pedig nem lehet éke egyetlen modellnek sem, így Kocsis Zoltán Cmn kocsijáéhoz hasonló lett a két hossztartó, egyedül a fröccsöntött feliratok tűntek el.

...

...

...

A kocsi Festése:

...(Folyt. Köv.)

Felhasznált források, egyéb hivatkozások:

További forrásaim voltak: Dr. Lovász György és Szécsey István: A győri vasúti járműgyártás nyolc évtizedes története (1897-1980) I. rész; Lánczos Péter: ...; Frisnyák Zsuzsa: Fejezetek az udvari és kormányzati utazások történetéből